A keleti jellegű, valamint az angol telivér és félvér lovaknak vékony a bőre és igen vékony a bőr alatti kötőszövete. A hidegvérűek és a pónik bőre sok bőralatti kötőszövetet tartalmaz és ezért vastag (ők az időjárás viszontagságait jobban bírják). A bőrben faggyú- és verejtékmirigyeket, szőröket (szőrtüszőket) találunk. A szőr védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, véd a külső behatolásoktól, ezenkívül a színe esztétikailag hat ránk és a ló azonosításában is felhasználható. A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll. Színét a festékanyag (a melanin) különböző mennyisége adja, ez határozza meg a szem szivárványhártyájának, bőrnek, a szaruanyagnak a színét is.

A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (albinizmus). Részleges albinóknál a szem kék színű. A versenylótenyésztésben hosszú idő óta vita tárgya, hogy ló színe és teljesítménye között van e összefüggés. E vizsgálódások eredménye szerint a "jó lónak (eredményes lónak) nincs színe". Más szóval nem a színe határozza meg, hogy eredményes e a ló avagy sem. Annak is van némi alapja, hogy a pigmenthiányos bőr érzékeny, az ilyen lábvég többet szenved az ekcémától. A ló egész testét fedőszőr borítja, ez néhol (a fejen, a háton stb). szőrfogót, tarajt, szőrlécet alkot. Jó erre figyelni, mert az azonosításban néhol ezeket is felhasználják. A télen megnyúlt fedőszőrök közé finomabb, tompább fényű pehelyszálak ékelődnek. Ilyenekből áll az újszülött csikók bundája. Ezeket tavasszal, szőrváltáskor leveti a ló. A szopóscsikó választási korban dobja le puha, hosszú pehelyszálas bundáját és ilyenkor nyeri el végleges szőrszínét is, amely a legritkább esetekben azonos színű a korábbival. A szőrváltást siettetni lehet meleg istállóval, jó kondícióval (letakarással is, de ez semmiképpen sem ajánlható, mert meghűlést okozhat). Hideg környezetben a ló - csikó bundaszerű köntöst növeszt, amely nagyszerűen védi a hideg ellen. Ezt a szőrköntöst a továbbiakban csak akkor szabad lenyírni, ha meleg istállóban tartjuk a csikót. A szőrváltás fokozott bőr érzékenységgel és megnövekedett fehérje igénnyel jár.

A ló színének meghatározásában nyelvünk igen gazdag. Régebben 150-200 évvel még igen sok jelzőt használtunk a ló színének megjelölésére. Ezeknek nagy része kiment a használatból és így szín megjelölése egyszerűsödött. A genetika viszont "felfedezte a lószínt" és tudományos alapon igyekszik az egyes színek megjelenését, öröklődését magyarázni. Az alábbiakban a hagyományos magyar lószínelnevezések rendszerbe állítását tárgyaljuk, s csak érintve a genetikai vonzatot. A szőrszín is, mint afféle minőségi tulajdonság a sejteknek az örökítési anyagában a kromoszómafonalak génállományában rögződik. A színöröklést a Mendel-féle öröklési szabályokkal meglehetősen jól lehet követni. A fő törvényszerűség, hogy az ivarsejtekben a génállomány feleződik és a tulajdonságokat kialakító génpárokból csak az egyik jut az ivarsejtbe. Majd megtermékenyüléskor az apai és az anyai örökítőanyag párt alkotva hozzák létre az egyedre jellemző tulajdonságokat. Van domináns színgén (pl. a szürke), amely elnyomja a recesszívet (pl a sárgát). A domináns színű gén, ha az örökítési anyagban jelen van mindenképpen érvényesül. A recesszív tulajdonság pedig csak akkor jelenhet meg, ha az őt elnyomni képes domináns tulajdonság sem az apai, sem az anyai oldalról nincs jelen az örökítési anyagban. Ismerünk gátló, vagy részben gátló faktort, amely bizonyos színek kialakulását (teljes színmélységben történő megjelenését) befolyásolni képes. Tudjuk, hogy van apisztatikus öröklési sor, amikor a nem ellenlábas színfaktor mégis akadályozni képes más színek megjelenését.