Fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza. 1580 május 19-én határoztak egy, a császári udvar számára felállítandó ménesről Lipicán. Az udvarnak kívántak itt kiváló, tűrőképes, pompás, gazdagot mutató lovat kitenyészteni. A tenyésztés alapját a spanyol lovak képezték, de egész Európából gyűjtöttek méneket és kancákat egyaránt. 8 törzs van a fajtán belül: a dán királyi ménesből érkezett a Plútó nevű mén, a nápolyi királyság méneséből vették a Conversano törzs alapítóját. A csehországi Kladrubból a Favory nevű mént és a spanyol csődört, Maestosot hozatták. A Nápolyból származott a pej színű Neapolitano is, amelyet 13 évesen vették meg a lipicai ménes számára. Az arab lovak is képviseltetik magukat a fajtában a Siglavy törzsből származó mén Siglavy Capriola néven alapított vonalat. Időközben kiegészült a lipicai fajta az Incitató és a Tulipán törzsekkel. A háborúkban többnyire Magyarországra menekítették a ménest, 1809-től 6 évet élt Mezőhegyesen. 1873-ban vitték a ménest Fogarasra, majd 1912 után Bábolnára került. Az 1950-es évektől indult meg az állomány Szilvásváradra telepítése, 1959-re az egész ménest áthelyezték. A Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete mintegy 300 kancát tart nyilván. A lipicai fajta képviselőinek általában kos-feje van, 160-170 cm magas, erős izmos teste van. Jellemző szín a szürke összes árnyalata, de ritkán előfordul a pej, sőt a fekete lipicai is. A barokk stílus klasszikus képviselője. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű fajta, ugyanakkor némely egyede kifejezetten önfejű, makacs is tud lenni. Mozgása egyedülálló, ami ruganyosságában és akciósságban jut kifejezésre. A spanyol iskolában tradicionális lófajta. Elsősorban fogatló, de lovardákban a magasabb képzettségű lovasok számára is tartják.

Saját szöveg, ne lopd el!!!