Az akhal-teke (a ló nevének helyes formája a gyakran használt akhal-tekini, achal-tekini helyett) a legrégebbi idők óta ismert lótípusok egyike. Már 3000 évvel ezelőtt tenyésztették a fajtát Türkmenisztánban, később a lovak a türkmének hadilovaiként szolgáltak, és a kubáni kozákok hadilovai voltak. Mint sivatagi ló, az akhal-teke az igen nagy meleget is jól bírja. A fajtát nem kevertek idegen vérrel. A tenyésztéshez csak a legjobb állatokat használják. Az akhal-tekével csak az Iránban található türkmén lovak vetekedhetnek. Az ehhez a fajtához tartozó lovakkal nemesítették a német és a lengyel trakehneni fajtát. Az akhal-teke tenyésztésének központja Türkmenisztánban és Kazahsztánban van. A kaukázusi Tyerszk ménesében egy új vonalat tenyésztenek.

Felhasználás: Az akhal-teke hosszú távra való kiváló futóló. A fajtát a sportlovak orosz verziójaként fejlesztettek ki, amelyet a díjlovaglásban, díjugratásban és a militaryban kívántak ölhasználni. A keménysége, szívóssága az akhal-tekét más, puhább lófajták értékes nemesítőjévé teszik.

Küllem: A maga magasan hordott fejével az ugyancsak magasan tűzött nyak végén az akhal-teke feltűnő ló. A lapocka állásszöge nagyon jó. A mar határozott és kifejezett. A száraz fejen hosszú, erősen szétálló füleket találunk. Szemei nagyok, homloka széles, orra széles nyílású. Mellkasa keskeny. Mivel a teste hosszú és hengeres, mellkasa nem túl mély. A hát és az ágyéktáj gyakran lágy, puha és érzékeny. A far és a comb bár vékonynak és puhának tűnik, a valóságban többnyire acélosan erős. A hosszú izmos comb alapján a ló izmosnak tűnik. A paták jó alakúak. A csűd alacsony és sörénymentes. A sörény és a farok selymes és finom, de ritkás. Mint minden pusztai lónak, ennek szőre is finom. A leggyakoribb színek: sárga, pej, fakó és palomino, amelyek gyakran fémes arany-, vagy bronzszínű fátyolt mutatnak. Előfordulnak azonban szürkék és feketék is.

Jellemzők: Az akhal-teke ellenálló képessége rendkívül jó, de nem felel meg a modern sportló követelményeinek, mert háta nem mutat elég kerek formát, és a fara nem elég masszív ahhoz, hogy kiváló lehessen a díjlovaglásban és díjugratásban. Ez alól azonban kivételek is vannak, ezenkívül a fajtának nagyon előnyös természetes járásmódjai is vannak. A járása atletikus és lendületes. Habár az akhal-teke ma még elég nehezen kezelhető, önfejű és makacs, a fajta sok rendkívül jó sportlovat adott már eddig is.

Marmagasság: 1,57 m körül

Németül- Auf deutsch

Achal-Tekkiner

Charakter hohes Temperament und eigenwilliger Charakter Besonderheiten extremes Durchhaltevermögen für große Distanzen, Gangarten: Schritt, Trab, Galopp Verwendung Rennsport, Distanzpferd für erfahrene Reiter, Dressursport, Springen Gangmechanik leichtfüßig, geschmeidig, graziös Beschreibung Hochedles Leistungspferd mit geradem Kopf, schlankem Hals und mittellanger, manchmal steiler Schulter. Ausgeprägter Widerrist und abfallende Kruppe. Lange, widerstandsfähige Beine mit harten Hufen. Manchmal wenig Tiefe, schmale Brust, verkehrter (Hirsch-)Hals, leichte Stellungsfehler; elastische, raumgreifende Bewegungen mit besonders gutem Galoppiervermögen, auch Anlage zu Paß und Tölt. Fell und Langhaar sind fein und seidig, häufig Füchse und Braune mit glänzendem Kupferton, auch Falben, Schimmel und Rappen. Der russische Achal Tekkiner isst eine Rasse antiken Ursprungs. Seine Herkunft ist unbekannt; möglicherweise handelt es sich bei ihm um einen Zweig der iranischen Turkmenen. Diverse Hinweise belegen, dass es Achal Tekkiner schon seit 500 v. Chr. gibt. Der Achal Tekkiner ist ein echtes Wüstenpferd. Die nomadisierenden Stämme der Turkmenen haben dieses Pferd in den abgeschiedenen Hochebenen Zentralasiens seit alters gezüchtet, dabei waren Qualität und Artenreinheit von ganz besonderer Bedeutung. Der Achal Tekkiner hat ein großes Durchhaltevermögen. Er ist sehr schnell, beinahe unverwüstlich, hat kaum Ansprüche an sein Futter und erträgt extreme Temperaturschwankungen. Seine2 Ausdauer stellte er 1935 unter Beweis, als eine Herde von Achal Tekkinern 4300 km von Ashkabad nasch Moskau zog. Auf ihrem Weg mussten sie in drei Tagen - ohne Wasser - ein 360 Kilometer langes Wüstengebiet durchqueren. Der Achal Tekkiner hat prachtvolle Bewegungen, und er ist in vielerlei Hinsicht ein ;sehr gutes Reitpferd. Sein eigenwilliges Temperament macht seine Führung allerdings sehr schwer. Das Pferd ist eng mit dem lomud verwandt, der auch direkt vom Turkmenen abstammt. Mit 140 cm Stockmaß ist der Iomud allerdings kleiner und kompakter als der Achal Tekkiner, außerdem ist er nicht so schnell.