Ez az erős, gyors lábú, mozgékony igásló a leghíresebb francia lófajták közé tartozik. A breton évszázadokon keresztül mindazok büszkesége volt, akik a kocsijuk elé fogták. Még ma is nagyon közkedvelt. A breton ló eredete homályba vész. Ismételten keresztezték viszont különböző fajtákkal, ami feltehetőleg oda vezetett, hogy ma három típust különböztetünk meg: a kis bretont, a nehézigás bretont és a postaló bretont. A breton lovat szinte mindenütt tenyésztik Franciaországban, de ma már sok más országban is exportálják. Azonban a vidékeken, amelyek nagyban különböznek őshazájától, elveszíti eredeti sajátosságainak egy részét. Ezért a tenyésztők újra és újra olyan egyedeket importálnak, amelyek otthon, Bretagne-ban született és nevelkedtek.

A breton ló esetében nehéz megmondani, hogy egyes tulajdonságai, jellegzetességei melyik, a keresztezések révén rokon fajtától származnak. A breton nehézigás, nagy valószínűséggel az ardenne-i lótól örökölte páratlan nyugalmát és erejét. A breton postaló ugyanakkor a norfolki ügetőlónak köszönheti energikus mozgását. A breton ló ívelt nyaka és előkelő tartása pedig valószínűleg az arab hatásra vezethető vissza. A breton kompakt ló, közepes nagyságú fejjel és széles homlokkal. Törzse rövid, erős és mély. Háta széles, izmos, rövid, a mar boltozatos. Fara széles, igen erős és hasított, bordáinak íve tetszetősen dongás. Rövid, erős és száraz végtagjai combban és alkarban feltűnően izmosak, jól formáltak, kemény patákban végződnek. A közepes nagyságú, szögletes fej rövid, kissé ívelt nyakon ül. Az orrhát egyenes, orrlyukai nagyok, szeme csillogó, a fül kicsi és mélyen tűzött. A kisbreton kb. 152 cm, a postaló és a nehézigás breton 158-160 cm magas. Színe sárga, vércsederes, fakó, ritkábban pej vagy szürke, gyakran világos sörénnyel és világos farokkal. A fekete szín nem fordul elő. A breton robosztus, rendkívül munkaszerető, élénk, energikus és különösen kedves természetű ló. Kifejezett higgadtságával tűnik ki.