Noriker, azaz hidegvérű ló az Alpokból  

A norikert délnémet hidegvérű ló néven is emlegetik. Erős szálú, sűrű szőrzete, amely néha a párducéhoz hasonlóan foltokkal tarkított, mokány, szívós testfelépítése és minden körülmények között biztos lépései a norikert rendkívül vonzó lóvá teszik. Eredetileg két fajta norikert különböztettek meg: a könnyú oberländert (felföldi) és a nehezebb pinzgauert. A tenyésztési célok egységesítése folyamán Németországban 1952 óta minden norikerfajtát „délnémet hideg vérű ló” néven fogtak össze. A ma tenyésztett típus inkább a régi könnyebb típusú, felföldi fajtának felel meg. A noriker ugyan hidegvérű lovak közé tartozik, de azoknál valamivel könnyebb felépítésű, elegánsabb küllemű ló. Egy percheron vagy egy boulonnais tömegéhez mérten pedig alig egy fél adagnyit nyom! A legtöbb kocsihúzó lóra jellemző módón a vállai eléggé meredekek, csapottak. Nyaka jól tűzött, közepes hosszúságú. Hátsó része erős, izmos, a far széles és hasított, ami a lónak egy kissé zömök külsőt kölcsönöz. A noriker mellkasa széles, figyelemre méltó bősége jól fejlett tüdőre vall. A lábak állása korrekt, végtagjai erősek és szárazak, a paták jól formáltak, kemények. Marmagassága 160-164 cm. Színe: sárga, pej, fekete, világosszürke, de gyakori a párductarka is. A noriker igen nyugodt, kitartó, szívós és nagy teljesítményre képes ló. Irányítása rendkívül könnyű, mivel ez az állat kivételesen jóindulatú és értelmes. Ennek ellenére erős akaratú, öntudatos és magabiztos lóról van szó. Vérmérséklete ugyan kiegyensúlyozott, de gyorsan reagál, és minden talajon biztosan lépked.