Angliában az exmoor pónikat tekintik a legrégibb honos lófajtának. Már a bronzkor óta élnek szabadon Somersetben és Észak-Devonban. Mivel az utak és az épületek az állatok életterét mind nagyobb mértékben beszűkítik, az utóbbi években létszámuk drámai módon csökkent. Időközben azonban a magántulajdonosok szerveződtek, hogy a fajtát gondos és szorgos szelekcióval és a vérvonalak ellenőrzésével megmentsék, illetve fenntartsák.

Felhasználás: A korábbi időkben az exmoori pónikat az ónbányákban alkalmazták mint teherhordó lovakat, emellett a mocsaras vidéken legeltetett birkák őrzésében is szerepet kaptak. Ma elsősorban gyermekek lovagoltatására szolgáló pónik, nagy ugrókészséggel. Az állatokat gyakran keresztezik nagyobb testű pónifajtákkal.

Küllem: Az exmoor pónik a legnagyobb részben sötétfakók világos, lisztes szájjal. A fején rövid, vastag füleket és széles orrlyukakat találunk. A nagy szemek mélyen ülnek, ami már ősidők óta jó védelmet jelent a szél ellen. A nyak rövid és vastag, a törzs mély. A rövid lábakon szép, kemény patát találunk. A farok eredési helyén háromszögletű, ami a nedvesség és a hideg ellen nyújt védelmet. A szőrzet sűrű és puha.

Jellemzők: Az exmoor pónik általában szívós lovak, egészen rendkívüli túlélőképességgel. Mivel már évezredek óta a legszélsőségesebb, legkitettebb körülmények között kénytelenek élni, a legnehezebb terepen is képesek egy felnőtt férfit minden további nélkül vinni. Az állatok értelmes és független lovak, amelyek azonban érzékeny kezet igényelnek, mert esetenként ugyancsak akaratosak és makrancosak lehetnek. A járásuk könnyű, puha és korrekt.

Marmagasság: 1,27-1,30 m