A Brit-szigetek legkisebb termetű bennszülött, őshonos póniját a Skócia északkeleti részén elterülő Shetland-szigetekről nevezték el. Az állatokat tetszetős kinézetűk és igen alacsony termetűk tette ismertté. Az állatok föltehetően a 10 000 évvel ezelőtti időktől, az utolsó jégkorszaktól fogva élnek a szigeteken. Ennyiben az utolsó történelem előtti tundralovak leszármazottainak is tekinthetjük őket. A shetlandi pónik egyetlen más brit lófajtára sem hasonlítanak: a legközelebbi rokonaik feltehetően a kihalt norvég lofoten pónik lehették. A shetlandi póniknak volt először brit pónitörzskönyvük, amelyet 1890-ben nyitottak meg, és   1969-ben zárták le.

Felhasználás: A Shetland-szigeteken a pónik már évszázadok óta segítenek a tőzeges a hínár szállításában, előbbit tüzelésre, utóbbit trágyaként vagy állati takarmányként használták. Angliában az állatok bányákban vagy a cirkuszban találtak alkalmazást. Mint gyermekek számára való pónikat és mini kocsilovakat az egész világra exportálják őket.

Küllem: A parányi pónik feje széles, rajta kis egérfülekkel. A nyak hajlott, a váll, a mellkas és az ágyékrészek erősek és izmosak. A hát rövid, a mellkas mély, a far erős. A lábak jó alakúak, és szinte nincs bokaszakálluk. A pata kemény és sötét. A sörény és a farok telt. A teli szőrzet, bunda nagyon sűrű, tömött, vastag. Az uralkodószínek a sötétek, de minden szín, még a foltos is megengedett.

Jellemzők: A shetlandi pónik megelégszenek nagyon kevés takarmánnyal, és nagyságukhoz mérten rendkívül erősek. A végtagjaik korrektek, járásuk szabad és egyenes. Az állatok jól ugranak is. Az akaraterős póni azonban igen finom kezet igényel, hogyha gyermek által használhatóvá akarjuk nevelni.

Marmagasság: 1 m körül

 Saját szöveg, ne másold!!!