A fell póni hazája Észak-Anglia. Ez a barátságos és robosztus póni, kitűnő hátas és fogathúzó lévén, egyaránt közkedvelt a felnőttek és a gyermekek körében. Régebben előszeretettel használták teherhordásra is. Akár a Brit-szigetekről származó számos egyéb pónifajta, a fell póni is rideg, kopár vidéken őshonos, és kitűnően alkalmazkodott hazája zord körülményeihez. A fell póni nagy közkedveltségnek örvend Nagy-Britanniában. Manapság más európai országokban is megszerették, és szép számban tenyésztik.

Az izmos és erős brit hegyi pónik jellegzetes képviselőjeként a fell póni a legfontosabb tulajdonságai az élénkség és a robosztus, acélkemény alkat. A fell póni erős, de nem nehézkes. Feje inkább kicsi és kifejező, homloka széles, arcformája jellegzetes. Hosszú orrvonala finom orrban végződik, amelynek orrlyukai nagyok és tágasak. Fülei kicsik. Vállai erősek, dőlt szögelésűek, és eléggé hátul helyezkednek el, ennek következtében lépései térölelők, ügetése pedig akciódús. Törzse mélyen ülő és széles, hátsó fele jól izmolt. Lábai erősek, a szárak különösen szélesek, a csüdön dúsan lengő bokaszőrzettel. A nagy, lapos paták szaruanyaga jellegzetesen kemény. Sörénye és farokszőrzete feltűnően dús. Marmagassága legfeljebb 142 cm. Színe fekete, sötétpej, pej és szürke, többnyire fehér jegyekkel nélkül; leszámítva az olykor előforduló csillagot, esetleg kesely jegyet a párta szélén. A fell póni temperamentumos és figyelmes, a szabvány szerint acélkemény alkatú. Nagyon kitartó, és kitűnően alkalmas mind hátas- és fogathúzó lónak, mind pedig mezőgazdasági munkára. Kivételes szelídsége és alkalmazkodóképessége biztonságos gyermekpónivá teszik, bár a legkisebbek számára még túl nagy. Azt mondják, a gazdájának még a lába nyomát is úgy őrzi, mint a kutya!