A ló színének episztatikus sora: tarka színeződés, fakó, szürke, pej, fekete, sárga. A tarka szín tehát minden színeződést elnyom és a sárgát pedig mindegyik elnyomhatja. Sárga színű csak akkor lesz a ló, ha semmi más színt nem örökölt. Ugyanakkor ez az episztatikus sor azt is jelzi, hogy melyikből hasadhatnak ki az elnyomott színek. Az érvényre nem jutó színek sorát hiposztatikusnak mondjuk.

A ló színöröklésében nagyrészt ismeretesek a különböző gének helyei (lokuszok), amelyekben az apától és az anyától örökölt génpárok együtt foglalnak helyet. Ha mind az apai, mind az anyai oldalról ugyanolyan színű gént örökölt az egyed, akkor e színre nézve homozigóta.
Ha az apai és az anyai örökség eltér egymástól akkor a szóban forgó színre heterozigóta.
A genetika tudomány igen sok színgén helyet (lokuszt) derített fel s dolgozta ki öröklésmenetét. Mindezek közlése ma már egész könyvre menő irodalmat jelent. Aki tudományosan kíván a ló színöröklésével foglalkozni, annak sok idegennyelvű forrásmunka áll rendelkezésére. A génhelyeket az ABC nagybetűivel jelölik- maga a nagybetű mindig a domináns tulajdonságot jelzi. Az azonos kisbetűk az ellenlábas recesszív génpárt jelölik.

Fehér az a ló, amelyiknek mind a fedőszőre, mind a hosszúszőre születéstől fogva fehér. Bőrük rózsaszín, szemük kék, de lehet egyéb színű is, patájuk viaszsárga. Németországban, Dániában, Amerikában fordul elő. E csoporton belül megkülönböztetünk még krémszínű albinó lovat (palominó) ez heterozigóta albinó. Két hasonló pároztatásából sárga születhet. A valódi albinó piros szemű és tiszta fehér, amelyről az a tapasztalat, hogy homozigóta formában letális (magzat korban elpusztul).

Fekete a ló, amelyiknek mind a fedő, mind a hosszú szőre fekete, a bőr sötéten pigmentált, a pata palaszürke. Nyárifekete a has alján, a lábak belső oldalán barna színű, nyáron pedig a test egyéb helyén fekete, télen a szőrök hegye barnásvörös árnyalatú.

Pej színű a ló, ha a fekete színgén a lábvégekre és a hosszú szőrökre korlátozódik, s a fedőszőrök egyéb helyen barna árnyalatúak. Genetikailag sötétpej és a világospej csoport más génhatásra jelenik meg. A barna szőrök árnyalata szerint beszélünk még aranypejről, meggypejről, pejről (középpej) és gesztenyepejről. Vöröslábú pej az az egyed, amelynek a hosszú szőrei ugyan feketék, de a lábvégek nem.

Sárga az a ló, amelyiknek mind a fedő-, mind a hosszúszőrei valamilyen sárga árnyalatúak, bőrük palaszürke, patáik ugyancsak. Színárnyalatai világossárga, aranysárga, vörössárga, sárga (középsárga) sötétsárga, májsárga, szénsárga. Némely sárga ló hosszúszőre egészen világos sárga, majdnem fehér. A sárga recesszív szín, csak akkor jelenik meg, ha homozigóta recesszív az egyed. Sárga x sárga színű ló utóda mindig sárga.

A fakó lószín tulajdonképpen a fekete, a pej és a sárga szín higított változata. A fekete és a pej változat után közönséges fakónak mondjuk az az egyedet, amelyiknek a hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre és patája palaszürke, a fedőszőrök valamilyen világosabb barna árnyalatúak. A törzs gerincvonalán hátszíjat találunk. Árnyalatai: egérfakó, mogyorófakó, aranyfakó, zsemlyefakó. A sárga szín utáni fakók hosszúszőre nem fekete lábvégük sem fekete, nem hátszijaltak, bőrük palaszürke, patájuk is, ilyenek: zsufakó, gerlefakó, rozsdafakó. Az izabellafakó a fehéreknél tárgyalt krémszínű egyedhez hasonló, amelynek bőrében és szarujában korlátozott a festékanyag.

Tűzöttnek mondjuk a lovat, ha a fekete, a barna, vagy a sárga színes szőrök közé fehér szőrszálak ékelődnek. Az alapszín szerint beszélünk tűzött pejről, tűzött feketéről, tűzött sárgáról. Ha a fehér szőr aránya eléri az 50%-ot deresnek mondjuk a lovat, megjelölve az alapszínét is: pejderes, feketederes. Ha még több a fehér szőr a lovon, akkor vércse színűnek ítéljük s ez lehet: pejvércse, feketevércse, vagy szerecsenfejű, sárgavércse. A tűzött színcsoport egyedei télen sötétebb színűek, mit nyáron. Idősebb korral pedig világosabb színűek lesznek. A szürke szín erősen domináns jelleg, s a homozigóta szürkének minden utóda szürke (ez a szabály a heterozigóta szürkére nem áll). A szürke lovak piszkos feketének vagy vörössárga színűnek születnek. A kor előre haladásával - egyedi tulajdonságképpen igen változóan- kisebb, vagy nagyobb mértékben kiszürkülnek: tehát az egész testükön egyre több lesz a fehér szőr. A tűzött egyedeket az különbözteti meg a szürke csoporttól, hogy ezeknél a fej.- és a lábvégek, valamint a hosszúszőrök is kiszürkülnek. A piszkos feketének született csikószín után a kifehéredés szerint: acélszürke, seregeszürke, almázottszürke, legyesszürke és ezüstszürke lóról beszélünk. A vörösesbarna, barnának született csikószín után: mézszürkéről, almázott mézszürkéről, szeplős szürkéről és pisztráng-szürkéről beszélünk.

Tarka színű a ló, ha nagy fehér foltok színesekkel változnak. A színes foltok szerint beszélünk feketetarka, sárgatarka, pejtarka lóról. A párductarkák testén a színes foltok almanagyságúak, vagy forint nagyságúak. Az agártarka lovon a kis színes foltok széle szürkés kerettel határolt. A habos tarka lovon a tarkázottság határa és színének élénksége elmosott.