Lovasrendőrség Magyarországon

A lovasrendőrség hivatalos neve Rendészeti Biztonsági Szolgálat, Bevetési Parancsnokság vagy Bevetési Osztály, Lovas Alosztály. Székhelye a BRFK létesítményében található. amely épületet 1886-ban még a lovas csendőrség számára építették. A II. Világháború végén a csendőrséget a rendőrség váltotta fel, de a lóállomány a régi helyén maradt. A Rendészeti Biztonsági Szolgálat 2004 óta működik ezen a néven, országos hatáskörű szervezet részeként, amelynek feladata főleg a nagy tömegeket vonzó különböző rendezvényeket biztosítása. A Lovas Alosztály mellett olyan speciális szervezeteket is magába foglal, mint pl. a Terrorelhárító Szolgálat és az Autópálya Rendőrség.  A lovasrendőrség feladata elsősorban járőrszolgálat, amit eredetileg Budapest belterületein működött, de mára kiterjedt a környező településekre is, sőt Vác és Siófok vonzáskörzetére is. Nagyobb, parkos, ligetes területek rendőri ellenőrzését látják el, melyek gépkocsival nehezen megközelíthetőek, és gyalog nehezen átjárhatók.  Másik fő tevékenységi körünk a rendezvénybiztosítás. Nagy tömegeket vonzó rendezvényeken csapaterőben szervezett rendőri erők vannak jelen. Ennek egy részét adja a Lovas Alosztály.   Állami ünnepeken is, sőt, nagyobb lovas eseményeken is találkozhatunk a Lovas Alosztály képviselőivel. Ilyenkor díszegyenruhában jelennek meg, amelyaz 1848-as 8. Huszárezred díszegyenruhája alapján készült, az eredetinek megfelelően.

Ebben a munkában sok külső hatás éri a lovat és sokféle feladatnak kell megfelelnie. Idegrendszerileg stabilnak és szervezetileg keménynek kell lennie ahhoz, hogy a városi körülményeket, a zajt, tömeget, fél napos betonon történő járást bírja. Ezért az elvárások a következők: szép, harmonikus megjelenés, kb. 160-170 cm-es marmagasság. Fontos, hogy jó fejű, bátor, kiegyensúlyozott vérmérsékletű lovak legyenek, hiszen csak így lehet eredményesen együtt dolgozni. Somogysárdon működik egy ménes a rendőrség tulajdonában, innen kerülnek „szolgálatba” kb. 3 éves korban, teljesen nyersen. Az alapkiképzés gyakorlatilag ugyanúgy folyik, ahogyan a sportlovakkal kezdenek el foglalkozni. Nagyon fontos dolog, hogy feltétlen fegyelemmel fogadja el a lovasa segítségeit.  Később rendszeres ugrógimnasztikai edzésekkel, lehetőség szerint díjugrató versenyekkel javítják az egyensúlyt, fizikai befolyást, feladatmegoldó képességet. Ezután következik a veszélyesebb, bonyolultabb helyzetekre való kiképzés. Ilyenkor a fiatalabb lovak is kijárnak idősebb, tapasztaltabb társaikkal a forgalomba, járőrözni, tehát a tömeget, zajt már megszokták. A hanghatások szoktatása úgy történik, hogy egy körön nyugodt lépésben sétálnak a lovak, ez alatt először messzebbről, majd egyre közelebbről géppisztollyal a levegőbe lövünk. Végül egysoros vonalban sorakoznak fel, és előttük, mögöttük, és a közvetlen közelükben is leadnak lövéseket. Rendkívül fontos a fokozatosság. A füst és a kellemetlen szagok elviseléséhez színes füstgyertyákat használnak. A gyakorlat itt is az előzőek szerint megy. Az idősebb lovak nyugalma és magabiztossága nagyon jó hatással van a fiatalabb lovakra. A tűzhöz is hozzászoktatják őket, különböző gyakorlatok segítségével. Először szalma csíkokon sétálnak át, majd meggyújtják ezeket a csíkokat, egészen addig nehezítik a gyakorlatokat, amíg tüzes akadályokon kelnek át a lovak. Tehát ezek a lovak tűzön-vízen keresztül mennek, ha kell.

Erre a kiképzésre azért is szükség van, mert a lovas rendőr nem csak turisztikai látványosság, a tömegrendezvények biztosításában is jelentős a szerepük. A ló lendülete erőteljes fegyver az oszlatás során, amelyet a XIX. században és a XX. században egyaránt előszeretettel alkalmaztak a rendvédelmi erők. Sajnos, ehhez sok esetben dicstelen megítélés is járult, amelyről természetesen nem a lovak, hanem az éppen regnáló politikai rendszer tehetett.

Lovasrendőr a pesti utcán, 1930-as évek
A XX. század krónikája.
Officina Nova, Budapest, 1994, 295. oldal.