Miért kell patkó a ló lábára?

	A kovács levágja a túl hosszúra nőtt szaruréteget, miközben segédje a ló lábát tartja.

A lovak egyujjas állatok. Középső ujjuk elszarusodott részével, a patával érintik a talajt. A szaruréteg, hasonlóan az emberi körömhöz, folyamatosan növekszik. A szabadban tartott lovaknál a szaruréteg növekedése és a természetes kopás kiegyenlíti egymást. Azoknak a lovaknak sincs szükségük "vaspapucsra", patkóra, akik idejük túlnyomó részét a legelőn, erdei, vagy földutakon töltik. Ők nyugodtan járhatnak "mezítláb". A lovak patáját minden esetben rendszeresen ápolni kell. Legalább nyolchetenként le kell kerekíteni reszelővel, mert különben letörhet a pata pereme. Az ilyen alkalom arra is jó, hogy eltávolítsuk a pata meglazult alsó részeit. Ha egy ló sokat fut köves talajon, akkor a pata túl gyorsan és túl erősen fog kopni. Hogy ezt elkerüljük, feltétlenül meg kell patkolni. A kovács általában hathetenként veszi le a régi patkót, s ilyenkor megigazítja és méretre vágja a patát. Ezután az új patkót hozzáigazítja a patához, és apró szegekkel felerősíti a szarura. A patkó akkor ül a legjobban, ha melegen tették fel. Az izzó vas ugyanis leperzseli a kiálló, apró szarudarabkákat, így a patkó tökéletesen hozzásimul a patához. Újabban a hideg patkolás is elterjedt, ám ez még nagyobb figyelmet igénylő munka. Egy tapasztalt kovács a különféle patkók segítségével még a beteg vagy sérült patát is rendbe tudja hozni. A ló ápolója is sokat tehet azért, hogy a paták épek legyenek. Neki kell gondoskodnia a megfelelő tiszta és száraz alomról, de arról is, hogy a pata kellő mennyiségű nedvességhez jusson. A lovász időről időre lemossa a patát, és a még nedves szarut bezsírozza. Már egy kiscsikónak is meg kell tanulnia, hogy hogyan nyújtsa oda a lábát. Először hathetes korában hozzák rendbe a patáját. Ha jól bánnak vele, a ló hamar megtanulja, hogy patkoláskor nem éri semmi baj, ezért nincs benne semmi ellenállás.