A lótakarmányozás másik oldala

A lótakarmányozás másik oldala Teljesítmény és a környezet kapcsolata Dr Don Topliff munkája nyomán   Texas A’M University    Nagyon érdekes cikket szeretnénk megosztani az olvasókkal, az amerikai Texas University egyik kiadványából merítettük. Ebben merőben eltérő oldalról közelítik meg a lótakarmányozást: nem a ló oldaláról, hanem a környezetére tett hatások felől. Azért gondoltam erre a cikkre, mert így mindenki láthatja, hogy mennyivel előrébb tartanak a fejlett országok a lótakarmányozás tekintetében is, de mindennek ellenére lemaradásunk talán nem is olyan nagy baj. Ha az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni, akkor senki számára sem kérdéses, hogy környezetvédelmi szempontból hagynak a legtöbb kívánnivalót maguk után a volt Kelet- Európai blokk országai. Ezt most biztosan sokan nem értik. Arról van szó, hogy az állatokkal feleslegben megetetett takarmányok kiürülnek a ló szervezetéből, és ez - egy nagy létszámú állattartó telepen jelentős környezeti kártételt tesz.  Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége a közeljövőben le akarja csökkenteni azt az állatlétszámot, ami felett koncentrált ipari állattartó telepnek minősít egy ménest. Eddig ez a szám 500 ló volt, ezt kívánják 150- re csökkenteni. Más gazdasági állatfajoknál ez nem újkeletű probléma, rendkívül szigorú környezetvédelmi előírásokat kell betartaniuk, melyek jelentős beruházásokat igényelnek. Vannak ezen szabályozások közt ésszerűek és teljesen értelmetlenek.  A lovasok álláspontja ( az USA-ban ) teljesen érthető, mely szerint maximálisan takarmányozott lótól lehet csak a legjobb eredményt elvárni. Senki sem akar olyan takarmánykeveréket etetni, mely elveszi az esélyt az állattól, hogy genetikai képességeit teljes körűen kiaknázhassa.  Nagyon sokan például felemelik a takarmányadag fehérjetartalmát, ha a ló edzeni kezd, holott nem bizonyított tény, hogy mennyire nő a ló fehérjeigénye a munkával. Az viszont igen, hogy a feleslegben etetett fehérje energiát von el a szervezettől – a munkavégzés terhére. Valójában a takarmányadag egységre vetített energia tartalmát kellene emelni, amit akár a fehérjetartalom csökkentésével is el lehet érni. Így kisebb a nitrogén ürítés, amivel csökken a környezeti ártalom. Egy amerikai felmérés szerint az átlagos USA takarmánykeverékek az NRC ajánlás ötszörösét tartalmazzák rézből, de ugyanez elmondható a cink, kalcium, foszfor és mangántartalomról is.  ( Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az amerikai NRC szabvány, mely az összes gazdasági állatfaj szükségleteit megadja – ideális környezeti tényezők mellett is túl alacsony. ) Szükséges az ilyen magas ásványi anyag tartalom ? Valószínűleg nem, nem lenne szabad engedni ilyen takarmánykeverékek gyártását. A takarmányosoknak meg kellene változtatni az elképzeléseiket. A teljesítmény optimalizálása mellett a környezeti kártétel minimalizálása legyen a cél. ( Itt jegyzem meg, hogy a ló nem szarvasmarha, ahol nem a maximális tejtermelés, hanem a folyamatosan magas termelés a cél. A lovasoknál  a versenyen - egy szint felett nem a részvétel -  hanem a győzelem a cél, azaz a maximális teljesítmény. ) A lovak legnagyobb környezeti kihatása a nitrogén, az ásványi anyagok és a bélben elő baktériumok ürítése. A nitrogén a szervezetből egyrészt a vizeleten keresztül karbamid, másrészt a trágyában fehérje formájában távozik. A karbamid könnyen alakul ammóniává, mely mérgező gáz. Egészségkárosító hatású mind a lóra, mind az emberre. ( Ki nem volt még olyan istállóban, ahol csípte a szemét az ammónia ?) Ha verseny előtt a lovakat rosszul szellőztetett istállóban tartjuk, akkor garantáltan romlani fog a teljesítményük. A kibocsátott fehérje könnyen bomlik le nitráttá, mely az esővel a talajba kerülve szennyezi a vizeket. Ennek a maximált mennyisége 10 ppm. A trágyát, ha a növénytermesztésben akarjuk hasznosítani, akkor nitrogént kell hozzáadnunk, mert túl alacsony a nitrogén : foszfor aránya. A trágyában a nitrogén kötött formában van jelen, ami miatt nem igazán hozzáférhető a növényeknek. A trágyában található ásványi anyagok közül kétségtelenül a foszfor van jelen a legnagyobb mértékben. A foszfát formában lévő foszfor vízoldékony, így a felszíni vizekbe kerülve komoly algásodást okozhat. Az algák elszaporodásával csökken a víz oxigén tartalma, ami megnehezíti és károsítja az egyéb vízi élőlények életét. Az USA-ban sok helyütt a talaj foszfor tartalma az elkövetkezendő 100 évre elegendő lenne a növények növekedéséhez. A réz és cink nagyon sok vízi mikroorganizmus számára mérgező. A nátrium főleg a vizelettel ürül, ami miatt a felszíni és egyéb mélyebben fekvő vízrétegek gyakorlatilag ihatatlanul sóssá válnak, válhatnak.  A trágyában található baktériumok  a legveszélyesebbek az emberre. Az E. coli és szalmonella fertőzés komoly veszélyt jelentenek. Egy kutatás kimutatta, hogy a lovak 80 % - a hordozza a szalmonellát és ezek 20 % - a üríti is. Nagyon komoly baktérium szűrő berendezéseket kellene a jövőben mindenhol beépíteni az ivóvízrendszerbe, ha ezt a problémát másképp nem sikerül orvosolni. A lehetséges megoldások : Először is a takarmányosoknak a lehető legpontosabban meg kellene határozniuk a lovak szükségleteit, különös tekintettel a növekedés és munkavégzés fehérje és ásványi anyag igényeire. Nagyon fontos lenne megbízható emésztési kísérletek végezni a pontos felszívódás mértékének meghatározására. Mindezidáig csak elenyésző számban készültek ilyen kísérletek más állatfajokhoz képest. Javasolják a fitáz enzim, szerves mikroelemek és ammónia megkötő anyagok használatát. Mindezek együttes használatával csökkenthető lenne a környezeti kártétel. Továbbá a takarmányosoknak el kéne kezdeniük olyan takarmány keverékeket gyártani, melyek tudományos ismeretekre, nem pedig a marketingre támaszkodnak. Gondolom mindenki egyetért azzal, hogy Magyarországon ez a probléma még nem létezik. Itt még nagyon kevesen takarmányozzák lovaikat maximálisan, épphogy megkapják azt a napi takarmányadagot, amitől nem fogynak le ( tisztelet a kivételnek ). Ettől függetlenül szerintem ez egy nagyon tanulságos cikk, mely előrevetít egy lehetséges problémát és megoldásokat is kínál. A gondolatébresztésen túl szerettem volna rávilágítani arra, hogy ésszerűen próbálja meg mindenki takarmányozni lovait, ne a pillanatnyi divathullámokhoz alkalmazkodva. A lótakarmányozás olyan mint a magyar foci, mindenki nagyon ért hozzá, bár érveiket nem tudják alátámasztani.  Mint az a cikkből is kiderül, a feleslegben etetett táplálóanyagoktól lovunk nem lesz jobb. Szervezete nem tud vele mit kezdeni, kiürül – ezáltal csak pénzkidobás lesz az egész. Szerintem érdemes mindezen elgondolkozni. Reischl Sámuel Agrokomplex Central Soya RT