A versenyló számára a legfontosabb táplálóanyag az ENERGIA.
Persze az energia önmagában nem táplálóanyag, sokkal inkább a takarmánynak az a potenciálja amit a szervezet képes munkavégzésre fordítani.
A "lóenergetikát"  két részre kell osztani;
Az első fejezet, hogy hogyan hasznosítja a takarmány energiatartalmát a ló, ill. milyen munkavégzéshez milyen típusú energiaforgalom párosul.
A második fejezetben arról írunk, hogy milyen sok módozata van a takarmánykészítésnek, a különböző takarmányokból milyen energiát képes a ló fejleszteni.

1
A munkavégzés energiaforgalma.

A lovak egyetlen termelő tevékenysége a munka, a versenyzés.
( ill. a tenyésztés, de most nem róluk van szó.)
Vannak rövidtávon versenyző, rendkívüli sebességet elérő lovak és hosszútávon, közepes tempóban dolgozó állatok.
Mindezen tevékenységek mozgatórugója ugyanaz, mégpedig az, hogy a szervezet miként képes a takarmányokban rejlő kémiailag kötött energiát mozgási energiává alakítani.
A munkakapacitás azon múlik, hogy mekkora a szervezet energia "potenciálja".
Egy molekula az Adenozintrifoszfát (ATP) az izom kontrakcióért. Az ATP - képzés legegyszerűbb formája a kreatinfoszfát (CP) hasadása. Azt azonban tudni kell, hogy a szervezet csak nagyon kis mennyiséget képes mindezekből raktározni, a munkavégzéssel a készletek nagyon hamar kimerülnek.
Hosszantartó munka nem lenne lehetséges ha nem lenne módja ugyanakkora mértékben előállítani ATP - t, mint amekkora mennyiségben a szervezet felhasználja azt.

Két különböző folyamat szolgálja ezt a célt:

Oxidatív foszforiláció:
Lebontja a takarmány különböző alkotóit (szénhidrátokat,zsírokat,fehérjéket) oxigén bevonásával. Tehát ez az aerob folyamat.

Glikolízis:
Lebontja a glükózt vagy glikogént laktáttá. Ez a folyamat nem igényel oxigént. Tehát anaerob.

A szervezet ha nem dolgozik akkor is igen jelentős mennyiségű ATP-t igényel a testfunkciók ellátásához. A munkával az igényelt mennyiség megsokszorozódik.

Ahhoz. Hogy ezt a különbséget érzékelni tudják, készítettünk egy grafikont, ezen ábrán a
100 % - annak a telivérnek az energiaigénye jelzi, aki 1200m 1,12 s alatt fut le. Ha ez a ló a boxban áll és eszik , akkor ezen a skálán 1,7-t tesz ki.
Ezt könnyedén fedezi az aerob folyamat.
Ha ugyanez a ló elkezd könnyedén ügetni, körülbelül 200m/s-es tempóban, akkor az energiafelhasználás 23-ra emelkedik ezen a relatív skálán. Ezen a szinten az ATP termelés még mindig kielégíthető aerob úton, bár lehet, hogy már részlegesen belép a szénhidrátlebontás is.
Egy 540m/s-es galopptempó esetén 55-re ugrik az ATP szükséglet, itt még mindig elegendő az aerob folyamat, bár emelkedik a szénhidrátlebontás szintje is.
650 m/s-es tempó esetén már nem képes csak aerob módon ellátni a szervezet energiával az izmokat és belép az anaerob folyamat is. Ezen a ponton megkezdődik a tejsavtermelődés is, ami az izomlázat okozza ill. csökkenti az izmok munkavégzésének intenzitását.
Ha a tempót tovább növeljük, akkor a szervezet átlépi az "anaerob küszöböt" és drámaian megnő az izmokban a glikogén felhasználás.
A fő oka ennek ez óriási emelkedésnek, hogy 12x rosszabb a hatásfoka az anaerob folyamatnak, mint az aerob energia képzés.
Amikor aerob úton metabolizálja a szervezet a glikogént 36 ATP képződik, míg anaerob úton csak 3 ATP és még 2 molekula laktát.
A ló ilyenkor teljesen rá van bízva a rossz hatásfokú anaerob glikolízisre, mert az oxigén raktározó képessége a szervezetnek véges.
Ennek több oka is lehet, hogy az oxigén raktározás véges, egyrészt a tüdőből a vérbe nagyobb %- ban nem képes átjutni az oxigén vagy a szívizom nem bír el többet, de az is lehetséges, hogy egyszerűen az izmok aerob kapacitása nem bírja a nagyobb terhelést.

Most nézzük meg egy versenyló lehetőségeit, hogy mit is tud hasznosítani verseny közben:
- Amint kijött a rajtgépből, valószínűleg azonnal 100 az ATP igény a relatív ábránkon, de akkor is a szervezet elsőként a tárolt CP - t és ATP - t használja fel.
- A tárolt CP és ATP elég rövid életű, ezért eleinte anaerob glikogén lebontás is szerepet játszik, majd amikor a szív - és vérkeringés kellően felgyorsul, akkor ismét jelentős szerepet kap az aerob folyamat.
- Amikor a szervezet eléri a maximális Oxigén felvételt, akkor az ATP - képzés 80% - a aerob és 20 % - a anaerob módon zajlik, ami miatt/mellett sajnos a tejsavképződés is zajlik, ami miatt a táv végére mindig csökken sajnos a lovak sebessége.
- Amennyiben egy lónak 1200 m-nél többet kell futnia , akkor mindenképpen csökkentenie kell a sebességet minimum az 1000 m/s alá, mert így csökkenni fog az anaerob glikolízis, ami egyúttal csökkent tejsavképződést eredményez, emiatt nem fog idő előtt csökkenni a lovunk sebessége ill. teljesítménye.

A csodaló:
Az előző példák egy "átlagos" versenyló energiaforgalmát mutatták be. Kétféle "csodaló" létezik:
- Az első, amely hosszú távú versenyeken folyamatosan kisebb energiafelhasználást igényel, mint társai, biomechanikája jobb hatásfokkal működik.
- A második típus, melynek nagyobb az aerob kapacitása, azaz magasabb a jóval hatékonyabb aerob folyamat aránya, ami természetesen azt eredményezi, hogy kevesebb tejsavképződés terheli a szervezetet.
Most, hogy már tudjuk miként hasznosítja az energiát lovunk, elgondolkozhatunk rajta, hogy miből a legkönnyebb lovunknak energiaforrást biztosítani.
A lovak energiaigényét mindig emészthető energiában adjuk meg (MJ/nap)
Egy versenynapon 135 - 148 MJ emészthető energiát igényel sporttársunk / vagy üzletfelünk - kinek hogy tetszik.
Alapvetően az emészthető energia négy táplálóanyagból tevődik össze: keményítő, fehérje, zsír és rost.
Vizsgáljuk meg ezen takarmány kiegészítők energiatartalmát és, hogy miként is kellene összeállítani egy kiegyensúlyozott takarmányadagot versenylovunknak.

Keményítő: Főleg glükóz molekulákból áll, elődleges összetevője a gabonaféléknek
50 - 70% - közötti. A kukoricának a legmagasabb a keményítőtartalma.
Versenylovak abrakjában a keményítőtartalomnak 40 - 50 % közöttinek kell lennie. Lehetőleg minél több alkalommal etessük lovunkat.
A ló szervezete lebontja a keményítőt szőlőcukor egységekre a vékonybélben és az felszívódik a véráramba. Ezeket a glükóz molekulákat a szervezet többféleképpen hasznosíthatja:

Direkt oxidáció útján ATP képződhet belőle.
Az izmokban és a májban glikogén képződhet belőle, vagy pedig bárhol a testben zsír.
Az izmokban tárolt glikogén a szervezet elsődleges energiaforrása a munkavégzéshez, ezeket tölti fel először ha a munka után pihenő állapotba kerül a ló.
Ezt a legegyszerűbb mérni, mert a keményítő tartalom miatt emelkedik meg először a vérben mind a glükóz, mind az inzulin szint. A két legfontosabb faktor a glikogénszintézis "hármasából" (A harmadik az enzimaktivitás)
A keményítő etetését azonban mindenképpen korlátoznunk kell, mert ha nagy mennyiséget etetünk meg egyszerre, akkor azt nem képes a vékonybél megemészteni, ezáltal túljut a vastagbélbe, ahol gyorsan fermentálódik tejsavvá. Ez viszont csökkenti a vakbélben a ph - t, ami egyéb baktériumok pusztulását eredményezi, ezáltal pedig endotoxinok szabadulnak fel és jutnak a véráramba. Ez pedig kólikához vezet.

Tanulmányok készültek arról is, hogy a túl sok glikogén abnormálisan magas tejsav termelődést eredményez, ami degeneratív elváltozásokat okozhat az izmokban.
 
Zsír: A zsír egy sokkal rosszabb energiaforrás, mint a keményítő, csak aerob módon hasznosítható, a zsírsavakból sosem lesz glikogén vagy glükóz.
A zsírnak magas az emészthető energiatartalma az, ami miatt fontos takarmány összetevő.
Mivel minden növényi zsír legalább 2x, de inkább 3x akkora DE tartalommal bír, mint bármely gabonaféle, ezért olyan esetekben szokták javasolni az etetését, ha a ló nem képes abrakfélékből kellő mennyiséget felvenni.
Egyesek azon a véleményen vannak, hogy ha kellő mennyiségű szabad zsír áll rendelkezésre, akkor az a  glikogén raktárak későbbi kiürülését segíti verseny közben. Ezáltal nem fognak kimerülni a glikogén készletek, melyet aerob módon bontana le a szervezet.
Azonban:
- Kérdés, hogy okoz-e bármilyen teljesítménycsökkenést  egy 1000 - 2000 m-es versenyen a glikogén hiány,  ha a ló különben is magas energiatartalmú takarmány keverékeket evett.
- Az izmokban tárolt glikogén aerob lebontása igen alacsony, 10 m mol / kg / s maximális oxigénfelvétel mellett is, egy 1-2 percig tartó edzés vagy verseny alatt.
Az sem bizonyított, hogy a zsírt elég gyorsan letudja bontani a szervezet és ezáltal helyettesíteni tudja az aerob folyamatot.
Másrészt viszont egy hosszú távú versenyen óriási segítség lehet a lónak, ha glükóz készletei csak később ürülnek ki.

Fehérje: Amennyiben egy versenyló fehérjeigénye kielégített, a feleslegben kapott fehérje felhasználható energiaforrásként.
Ehhez az "extra fehérjében" levő aminosavakat a máj lebontja a N2-t kiválasztja és ammónia formájában üríti. A megmaradó szénvázak oxidálva képezhetnek ATP - t, de glükóz vagy zsírképzésre is használhatók.
Miért kell nagyon vigyázni az "extra fehérjével"?
- Mert megnő az vízfelvétel is.
- Megnő a karbamid szint a vérben, emelkedik a különböző emésztési rendellenességek veszélye, mint például az enterotoxémiáé.
- A vérben megnő az ammónia szint, ami idegrendszeri bántalmakat és a szénhidrátforgalom zavarát okozhatják.
- Ezeken túl a vizelettel ürülő magas ammónia tartalom légzőszervi megbetegedéseket okoz, mivel az istállóban megnő az ammóniaterhelés.
A teljes szárazanyag felvétel % - ben a fehérje csak 6 - 7 % - t tesz ki. Jó esetben.
Nagyon oda kell figyelni a fehérjetartalomra, mert nagyobb kárt tehet, mint amennyi haszna van az "extra fehérjének".

Rost: A rost az az "energiahordozó" , amit sokan figyelmen kívül hagynak, pedig a lónak rendkívül jól fejlett vakbele van, melyben óriási bakteriális élet zajlik. Ezek segítségével nagymennyiségű rostot képes megemészteni a ló.
A fermentáció végeredményeképpen a ló egész nap képes energiaforrásként hasznosítani a rostot, hiszen ez a fajta lebontás hosszú időt vesz igénybe.
A ló egészséges emésztéséhez mindenképpen szükség van rostra, aminek a mennyiségét  (a szénáét)  minimum a testsúly 1%-ban kell meghatározni.
Legjobb a még nem teljesen érett fűből készített széna a versenylovaknak, az még könnyen emészthető. Nagyon jó rost és energiaforrás a szárított répaszelet, melyet etetés előtt feltétlenül be kell áztatni. A cukorgyártás mellékterméke, a széna egy részét helyettesítve vele növelhetjük a napi takarmányadag energiatartalmát.

AJÁNLÁS:

A versenylovaknak a különböző energiahordozók megfelelő keverékére van szükségük.
A következetesség és megfontoltság a két kulcs tényező.
Túlzott keményítőetetés kólikához vezet, ill. felfúvódáshoz.
Túl sok zsír zavarhatja a glikogén raktárak feltöltését, feleslegben etetett fehérje pedig az ammóniaterhelés miatt ellenjavasolt.
A rost nagyon fontos összetevő, de nem szabad mennyiségét nagyon megemelni, dugulás állhat be a belekben.

Mellékelünk egy versenyló " házi takarmány keveréket", mely alapul szolgálhat.

Versenyló táp:       Versenyló napi tak.adag:

64% zab       49% versenyló táp
15% kukorica       51% széna + répaszelet
10% árpa       
5% melasz
5% búzakorpa       1 kg répaszelet
1% tak.kieg.vit.premix     2 kg lucernaszéna
3,6% nyerszsír      4 kg rétiszéna
9,2% nyersrost    Összesen:  7 kg/nap
10% nyersfehérje
44% keméynyítő
Összesen: 7,5 Kg/nap

1295 g CP
2700 g Rost
  511 g Zsír
2270 g Keményítő

Reméljük sikerült röviden és tömören megvilágítanunk a lényeget Önök előtt, lovas szaktanácsadónk szívesen segít összeállítani a takarmány adagot lovai számára.

 Forrás:lovasok.hu