Abonyi Imre: Emlékezés a hajtókirályra

A magyar fogathajtó sport mai sikerei a múltban gyökereznek, a nagy elődök tudására, tapasztalatára épülnek. A fogathajtó sport kihívásai igazi egyéniséget igényeltek, olyanokat, akik energiájukkal, tehetségükkel és fegyelmezettségükkel alkalmassá váltak kiemelkedő, világraszóló eredmények elérésére. Ilyen egyéniség volt Abonyi Imre, a négyesfogathajtás egyik legnagyobb alakja, aki 1966 és 1976 között a világ legjobb versenyzője volt.

Briliáns tehetsége és felkészültsége folytán olyan bravúrokra volt képes, ami alapján mind a sportszakma, mind a közönség kedvencévé vált.

1919. október 30-án született a Bugacpuszta melletti Bócsán, Greskovics Imreként. A Greskovics család fölműveléssel foglalkozott, és több mint 300 évvel ezelőtt telepedett le Csongrádon. Édesapja, Greskovics Ferenc, felesége szülőfalujába, Bócsára költözött, és itt végezte el elemi és középiskoláit. A Szarvasi Állattenyésztési Főiskola elvégzése után tényleges katonai szolgálatra vonult be Szentesre a huszárokhoz, ahonnan az orosz frontra vezényelték. Ekkor zászlósi rangja volt, hadifogságba esett, és csak 1947-ben került haza.

Hazajövetele után fuvarozással foglalkozott, majd családi birtokon, Bócsán és Bugacon gazdálkodott. 1950-ben, a házasságkötését követően feleségével Csongrádon telepedett le. Ekkor ette fel az Abonyi nevet is. 1953-ban Szilvásváradra került a lipicai méneshez. Először csikósként dolgozott, majd pár év múlva a ménes vezetésével bízták meg. Szilvásváradi évei alatt került közeli munkakapcsolatba unokabátyjával, Abonyi Lászlóval, aki a csipkéskúti csikótelep vezetőjeként kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakemberként segítette Abonyi Imre szakmai és sportpályáját. Ő indította el a sportolói pályán, és ő készítette fel a hazai és a nemzetközi versenyekre. 1969-ben Kecskemétre került a Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetbe mint lótenyésztő. Később a Bugaci Méneshez, ahol szinté együtt dolgozott unokabátyjával, Abonyi Lászlóval. Itt az akkori vezető szabadkezet adott a két Abonyinak tenyésztői és sportmunkájához.

A lótenyésztés mellett a magyar szürke marha és a rackajuh-tenyésztéssel is eredményesen foglalkoztak, de Magyarországon az elsők között figyeltek fel a lovasturizmus adta lehetőségekre is. A Bugaci Ménesnek meghatározó szerep volt életében a későbbiekben is, majd innen került nyugdíjba.

Sportolói pályafutását díjugratóként kezdte, később orvosi tanácsra lovas szakágat változtatott, és a fogathajtást választotta. Az 1963-tól induló sportkarrierje eredményességében unokabátyján kívül meghatározó szereppel bírt Pettkó-Szandtner Tibor szakmai és szellemi nagysága, gyakorlati útmutatásai. 1966-ban érte el első nagyobb sikereit, majd ezek után 1967-ben a válogatott keretben olyan társakra talált, mint Kádár László és Szentmihályi Ferenc, akik a ’60-as évek legnagyobb fogathajtó klasszisai voltak. Az akkori szabályok szerint a maratoni akadályok kerülgetésével egy, a mainál egyszerűbb és gyorsabb versenytempó vált lehetővé, ami alapján az a versenyző volt a legjobb, aki a legrövidebb idő alatt ért célba.

A külföldi versenyeken is a legjobb idő volt az alapidő, és ahhoz büntették a többiek eredményét. Így ha gyengébb is volt valaki a díjhajtásban, a maratoni versenyszámban be lehetett hozni a hátrányt. Abonyi Imre első külföldi versenyévében, 1967-ben győzött Aachenben, ami fantasztikus sikernek számított, és az azt követő hamburgi versenyen is 6.-ként végzett. Egy évvel később, 1968-ban, majd ’70-ben és ’71-ben a rangos hamburgi versenyeken sorra maga mögé utasította a vetélytársait és szerzett dicsőséget a magyar tenyésztésnek és a fogathajtó sportnak. 1970-ben meghívást kapott a Magyar Szövetség Svájcba, luzerni nagy nemzetközi fogatversenyre, ahol Abonyi Imre fölényesen megnyerte a versenyt, és elindult a világhírnév felé az akkor szürke ügetőket hajtó versenyző. Eközben a Magyar Derbyt is megnyerte 1966-ban, 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben.

Brüsszelben a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) 1969. decemberi kongresszusán Fülöp edinburghi herceget választotta elnökévé. Ez a kongresszus határozatot hozott a négyesfogathajtás hivatalos versenyággá való elismeréséről, ami óriási jelentőségű volt a sportág fejlődésében. Az akkori határozat szerint páratlan években Európa-, a páros években világbajnokság kerül megrendezésre. Fülöp herceg, a szövetség elnöke az 1970-es brüsszeli kongresszuson mindjárt Magyarországot kérte fel az 1971-es, első Európa-bajnokság megrendezésére, amit a kongresszus elfogadott. Ez kétségkívül nagy elismerést jelentett számunkra. Abonyi Imrének az 1971-es év szintén nagyon sikeresnek számított: megnyerte a Német Hajtó Derbyt Hamburgban, győzni tudott Windsorban, II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője versenyén, és fölényes egyéni győzelmet aratott a Budapesten megrendezett I. Hajtó Európa-bajnokságon. Az Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Papp József alkotta magyar gárda csapatban is elhozta az aranyérmet. Következett a sport szakág első világbajnoksága 1972-ben, a németországi Münsterben.

A magyar versenyzők a díjhajtásban és a maratoni versenyszámban jól szerepeltek, de az utolsó versenyszámban, az akadályhajtásban a kocsijaink kerékagytávolsága miatt hátrányba kerültek. Történt ugyanis, hogy az akadályhajtásban 30 cm-t adtak a hátsó kerék nyomtávjához A hagyományos magyar kocsik kerékagya legalább 15-15 cm-t nyúlt ki mindkét oldalon. Így a kapuk között áthajtani művészet volt. Abonyi Imr 4. lett, és az Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Szentmihályi Ferenc összeállítású csapat szintén negyedikként végzett. 1973-ban ismét nyerni tudott a jelentős rangú aacheni versenyen, míg az ez évi windsori Európa-bajnokságon 4. lett. Az 1974-es, svájci, fraunfeldi világbajnokságon 5. helyezést ért el a kecskeméti Termelőszövetkezet lipicai apaságú, vásárolt szürkéivel. Abonyinak ez a világbajnokság nem úgy sikerült, mint ahogy szerette volna, de Fülöp Sándor egyéniben aranyérmesként végzett.

1975-ben a nagy versenyek közül a Lengyelországban rendezett sopoti Európa-bajnokság újból nagy sikert hozott Abonyinak. Nagy küzdelemben egyéni első helyezett lett, míg az Abonyi, Bárdos, Muity összeállítású csapatban szintén a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. A sopoti Európa- bajnokság után legközelebbi harcostársa, talán legjobb barátja, Nycsevó, a gyönyörű szürke Orlov ügetőmén elvesztése nagy gondot és még nagyobb fájdalmat okozott a hajtónak. A világ egyik leghíresebb fogatlova, amely olyan szépen illett Abonyi lipicai lovai közé – maraton szakasz nélkülözhetetlen lova – belső vérzésben kimúlt, és ez érzékeny veszteséget jelentett az 1976-os hollandiai, apeldoorni világbajnokságra készülő versenyzőnek. Több mint harminc ló kipróbálása után megtalálta Nyicsevó utódját Zuzmó személyében, aki nem volt sem a fogat vezéregyénisége, sem annyira tehetséges, mint elődje. De három hónapos munka után utaznia kellett Hollandiába. Az 1976-os apeldoorni világbajnokság előtt valószínűsíteni lehetett, Abonyi Imre versenyzői pályafutása a végéhez közeledik.

Közel 58 évesen, fájó, reumás csuklókkal küszködve tervezte, hogy a világbajnokság után befejezi aktív sportpályafutását, és átadja helyét a fiatal versenyzőknek. Apeldoornt szép búcsúzásnak szánta, amit túl is teljesített. Egyéni világbajnoki aranyérmes lett, és a holland királynő hajtókirálynak koronázta Abonyi Imrét. Mellette az Abonyi Imre-Bárdos György-Fülöp Sándor csapat tagjaként szintén aranyérmesként végzett utolsó nemzetközi versenyén. Ennél szebb befejezése egy sportkarriernek keveseknek adatik meg, de ez alapvetően Abonyi tehetségének és emberi tisztességének volt köszönhető. Az évek során Abonyi Imre és Fülöp herceg között igazi, a kölcsönös tiszteleten alapuló emberi és sportbarátság alakult ki a fogathajtás kapcsán. Ennek jeleként, az 1978-as kecskeméti világbajnokságon Fülöp herceg versenyzőként Abonyi Imrét kérte fogatára versenybírónak. Amikor évekkel később a kirlynő hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett, Fülöp herceg kíséretében Bugacra is ellátogatott. Ez a látogatás a Bugacon élő, de már betegeskedő Abonyi Imrének szólt, a régi harcostársnak, sok-sok felejthetetlen emlékű verseny győztesének, ünnepeltjének.

1977-ben ugyan végleg befejezte versenyzői pályáját, de kapcsolata nem szaadt meg a fogathajtással, hiszen tudását, versenyzői rutinját, tapasztalatait átadva segítette Juhász Lászlót és Bálint Mihályt, akik klasszisversenyzőkké válva hálálták meg Abonyi segítő szándékát, tiszta emberi megnyilvánulását. A hajtókirály a mai modern fogathajtósport egyik legnagyobb egyénisége, akinek az élete elválaszthatatlan kapocsként kötődött a lóhoz, a fogatsporthoz. 1994-ben, 75 éves korában halt meg.

Búcsúztatásán, a bugaci temetőben sok ezer tisztelője volt jelen, köztük a magyar és külföldi lovasvilág ismert személyiségei, volt versenyzőtársai és a sportvezetés meghatározó személyei. A sok koszorú és virág között ott volt az angol királyi család és Fülöp herceg hatalmas, patkó alakú koszorúja is, amelyet az angol követség attaséja helyezett el.

Abonyi Imrét érdemeihez métóan legkedvesebb tanítványa, Juhász László világbajnok négyesfogattal vitte utolsó útjára. Emlékének tisztelegve, 1997-ben a Fogathajtó Szakbizottság Baráti Köre és a Bugaci Ménes Kft. „Emléktáblát” avatott fel a Bugaci Ménes istállójának falán, a magyar lovas élet kiemelkedő személyisége előtt tisztelegve.

Eredménytáblázat 1971. 1. helyezés EB Budapest (egyéni + csapat) 1972. 4. helyezés VB Münster (egyéni + csapat) 1973. 4. helyezés EB Windsor (egyéni + csapat) 1974. 5. helyezés VB Fraunfeld (csapat) 1975. 1. helyezés EB Sopot (egyéni + csapat) 1976. 1. helyezés VB Apeldoorn (egyéni + csapat)

Jelentős nemzetközi versenyeredmények: 1967. 1. Aachen, 1968. 1. Hamburg, 1970. 1. Hamburg, Luzern, 1971. 1. Hamburg, Windsor, 1973. 1. Aachen

Magyar Derby győzelmek: 1966, 1967, 1968, 1970.

Írta: Herneczky Frigyes, Dr. Pál János
Beküldte: Sybex
Forrás: www.fogatsport.hu