Portré - Cserhalmi Pál

      Vitéz Cserhalmi Pál neve Körünk tagjainak és az Értesítőt olvasóknak nem ismeretlen, hiszen minden jelentősebb lovas és huszár hagyományőrző rendezvényen jelen van, melyekről minden esetben részletesen beszámolunk Kapcsolatunk hét éve kezdődött és hamar barátsággá formálódott. Kifogyhatatlan humoros történetei, elismert szakmaisága és szíve a huszár szellem, a lovak és a hölgyek iránt kovácsolt össze minket. Elfogultságomat iránta éppen ezért nem tagadom. Nem lenne tehát etikus és hiteles, ha portréja az én tollammal íródott volna, inkább saját szavai szolgáljanak hitelességgel. (Pajlócz)

Adatok életéről:

       Cserhalmi Pál 1947. 01. 25-én született Budapesten. Negyven éve kezdte belügyi szolgálatát sorkatonaként, majd a Katonai Főiskolát elvégezve 1970. 08. 20-án hör. hadnaggyá avatták. Három év csapatszolgálat után 1973-tól 1983-ig a KLKF Hör. Tanszékén, majd az RTF Kollégiumának vezetőjeként dolgozott 2002. 12. 01-én történt nyugdíjba vonulásáig. Főhadnaggyá 1974-ben, századossá 1979-ben, őrnaggyá 1985-ben, majd alezredessé 1989. 08. 29-én léptették elő.

      A rendvédelmi tisztek képzésében, nevelésében a tisztavatások, katonai rendezvények előkészítésében, vezénylésében tevékenykedett nagy odaadással és szakszerűséggel az utóbbi harminc évben, de nyugdíjas éveiben sem szakadt meg ezen tevékenysége.

      Több diplomás, rendkívül gyakorlatias rendőrtiszt, de elméleti munkája is jelentős, a rendvédelmi, huszár és lovas hagyományőrző témákban kutat, tudományos előadásokat tart, publikál. Társszerzője és szerkesztője a Magyar Köztársaság Lovas Díszegység huszár hagyományőrző alaki szabályzatának.

      A magyar Belügy és Honvédelmi miniszterek több ízben kitüntették, jutalmazták kiemelkedő munkájáért, ugyanakkor külföldi miniszteri kitüntetéseket is magáénak mondhat.

      Elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1988. évben Budapesten megrendezett Első Nemzetközi Huszártalálkozó szervezésében, lebonyolításában, amelynek vezénylő parancsnoka volt. A Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság alapító tagja, elnökségi tagja és egyben titkára.

      2005. április 24-i hatállyal a Magyar Köztársaság belügyminisztere nyugállományú rendőr ezredessé léptette elő.

 Saját vallomása

      Budán születtem, ott is akarok meghalni. Az életemet végigkísérték a kolostorok és a monostorok. Tizenkét évig a Sas-hegyre, az Arany János iskolába jártam, amely annak idején a Sion rendiek kolostora volt. 1965-ben bevonultam, majd felvételiztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára.

      Nálunk családi hagyomány a ló szeretet. Nagyapámnak 12 lova, és a Kék Golyó Eszpresszó helyén istállója volt. Onnan hordta föl a téglát négyes fogattal a Mária Kolostor építéséhez, ami ma a Rendőrtiszti Főiskola épülete. Őseim között voltak huszár ezredesek, egyikük a Hunyady János korából ismert Skanderbég, alias Csernovics Péter, aki mint ismeretes több magyar rabot váltott ki a török fogságból. Családi címerünkben vágtató lovas látható, egy prémkalpagos vitéz, kardja hegyén török fejjel.

      Mindig génjeimben hordoztam a huszári és a vitézi életmód eszmeiségét , és ilyen nevelést is kaptam: család és hazaszeretet, rend, fegyelem, másokért való kiállás, másokról való gondoskodás. Érdekes módon úgy alakult, hogy a család nagy része rendőri pályán dolgozik.

      Sok emléket őrzök. Van angol, portugál, osztrák, görög ajándékom. Kaptam a francia Bercsényi és Eszterházy huszárezredtől emléktárgyakat, az amerikaiaktól kalapot, a vietnámiaktól faragott falovat, a mozambikiaktól pedig mahagóni fából készült teherhordó embert, mert náluk nincs ló. Kollégáimtól csupa lóból álló sakk-készletet, olyan orosz búgócsigát, ahol akadályokat ugrat a lovas, van lengyel nyergesmester címerem, jugoszláv lófejes függönyöm, német kitüntetésem és még sokáig sorolhatnám.

      A karkötőm zablából készült, az ágyneműm, fürdőnadrágom, pizsamám, sálam, nyakkendőtűm, órám , cipőm is lovat ábrázol. 24 csizmanadrág, 10 pár csizma, hozzá 20 pár sarkantyú, 19 lovaglópálca, 32 kalap, 1 huszárcsákó, 1 társasági cúgos tiszti cipő, 1 díszmagyar ruha van a ruhatáramban.

      Nem véletlen tehát, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán munkatársaim és a hallgatók is csak „Lópalinak” becéztek. A lovak iránti szeretet és a huszár illetve vitézi életmód példamutatást jelent a fiatalok számára. Fontos a hagyományőrzés, mert gyökerek nélkül nem lehet új dolgokat teremteni.

      A Magyar Lovas Körnek alapító tagja voltam. Sajnálatos haláláig Menthy Árpád alelnökkel folyamatos munka és baráti kapcsolat kötött össze. Örülök, hogy az ő szellemiségét folytatva tevékenykedik a Kör napjainkban is. A lovas baráti szálak a jelenlegi vezetőséggel, élén Pajlócz Andrással továbbra is erősek, őszinték, segítőkészek és kölcsönösek. Rendkívül sok segítséget kaptam az Alaki Szabályzat szerkesztésében és nyomdai munkájában T. Nagy Ferenc alelnöktől és családjától. Lehetőség szerint igyekszem a Kör minden nagyobb megemlékezésén, ünnepségén jelen lenni, a ceremóniát vezényelni.

       Gratulálunk Cserhalmi Pál ny. r. ezredessé való előléptetéséhez, amely méltó elismerése több évtizedes munkásságának. A Magyar Lovas Kör nevében kívánom, hogy Isten segítségével egészségben, szeretetben, megbecsülésben folytassa áldásos tevékenységét további generációknak átadva tudását, szellemiségét.

Pajlócz András

Forrás: Magyar Lovas Kör