Ézsiás Vencel

Értesítőnk mostani számában több ízben is szó esik a jelenlegi magyar huszárság életéről, hagyományőrző tevékenységéről. Egy olyan fiatalembert fogok most bemutatni, aki nemcsak a díszes külsőségek miatt lett huszár, aki az ünnepségek és bemutatók után társaival együtt nem vetkőzik félmeztelenre és nem néz közönséges módon a pohár fenekére. Sajnos többszór is módomban volt a leírtakat személyesen látnom, de természetesen ezzel nem általánosítani akartam. Ézsiás Vencel barátom, tudja, hogy az egységes felszerelésbeli hiányosságok mellett lovagló tudásukat is még fejleszteniük kell. Szívük és lelkesedésiik azonban biztos záloga kitűzött céljaik eléréséhez. Az eddigi szokástól eltérően személyes beszélgetésünk helyett levél formájában mesél önmagáról.

Ézsiás Vencel, hagyományőrző huszárkapitány vagyok, a jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium parancsnoka. A bandérium taglétszáma jelenleg 23 fő. Ezen kívül 20-30 főre tehető azoknak a szimpatizánsoknak a száma, akiknek segítő közreműködésére mindig számíthatunk, A rendezvények követelményszintjéhez igazodva 6-tói 18-ig terjed az a lólétszám, amelyet ki tudunk állítani.

Most pedig engedjék meg, hogy alakulatom után magamat is bemutassam. Úgy érzem, hogy a születési dátumom valamiféle jelzés volt arra vonatkozólag, hogy mit jelentsen számomra a hazaszeretet fogalma, hiszen 1964. március 15.-én születtem. Nős vagyok, három gyermekem van, tíz éve élek boldog kiegyensúlyozott keresztény házasságban feleségemmel.

Polgári foglalkozásomat tekintve mezőgazdasági vállalkozó vagyok. Ez ma Magyarországon nem sorolható a sikerágazatok közé. Szüleim egyszerű parasztemberek. Családunk generációkon át a földből élt 1959-ig, amikor, felismerve a szövetkezeti struktúra nyújtotta "előnyöket" profilt váltottak.
Az öregek elmondása szerint őseink morvaországból betelepült iparosok voltak. Az 1705. évi katonai összeírásban már szerepelnek az Ezsiások, mint Rákóczi alatt harcoló lovas ill. gyalogos katonák. A család neve fellelhető a ]ászok önmegváltásában, a redemtióban résztvevők névsorában. Magyarnak vallom természetesen magam, ezen belül is szabad jásznak, hiszen a Jászság évszázadokon át hatékonyan magába olvasztotta valamennyi leszármazott más náció képviselőjét, erősítve ezzel a befogadó nemzetet.

Mindig is vonzódtam a régi korok történelméhez és gyakran játszottam a gondolattal, hogy letűnt korokba utazzam vissza képzeletben. Sokat segített ebben apai nagyapám, aki 16 éven át ( haláláig) velünk lakott. Példakép volt számomra és rendkívüli érdeklődéssel hallgattam szavait, amikor az I.
világháborús katonaélményeiről mesélt. Az 1. honvéd tüzéreknél szolgált. A dédnagyapám huszár volt, becses relikviaként a mai napig őrzöm azt az obsit levelet, amelyet szolgálati ideje emlékére kapott. Mindig is megtiszteltetésnek éreztem, ha olyan emberekkel találkozhattam az egykori magyar katonatisztek közüt, akik példás helytállásukkal a hadseregben, és a civil életben is bizonyították magyar hazájuk iránti töretlen hűségüket. Ilyen emberekkel volt szerencsém találkozni a Magyar Lovas Körben is.

Véletlenszerű találkozás eredménye volt a kapcsolatfelvétel a Magyar Lovas Kör és jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium között. Pajlócz András alelnök úr közvetítése folytán túl vagyunk egy-egy jól sikerült rendezvényen is, melyen mindkét félnek sikerült saját tevékenységét meghívott vendégei számára bemutatni.
Hiszem és vallom, hogy az ilyen típusú egymásra találások pozitív módon hatnak szervezeteink életére. A Magyar Lovas Kör tagsága egy olyan komoly szakembergárdára épül, akiknek felhalmozott szakmai és élettapasztalata nélkülözhetetlen a mi hagyományőrző alakulataink számára.

Ugyanakkor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagegyesületei, azon belül az általam vezetett huszárbandérium jó lehetőséget kínál arra, hogy a gyakorlatban is kézzelfogható módon újra éleszthessük ezeket a nemzeti értékeket. Tisztítsuk le a port a feledésbe merült értékekről, a magyar ló tenyésztés eredményeiről, a magyar lovak kimagasló teljesítményeiről, a magyar lovasok páratlan sikereiről, az Európa hadszíntereit 300 éven át uraló huszárságról, mindenről, amire őseink, jómagunk és ivadékaink büszkék lehetnek. Tündököljenek ezek a méltatlanul elfeledett vagy elfeledtetett értékek újra régi dicsőségükben, hiszen egykor egész Európa, sőt az egész világ csodálattal és irigykedve tekintett ránk általuk. Ezt kívánom tiszta szívből minden magyar honfitársamnak, alakulatom és a magam nevében.
Előre huszár!

Tisztelettel: Ézsiás Vencel h.ő.kapitány

Forrás: Magyar Lovas Kör