Andalúz
Az andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az arab és a berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszhattak. Az andalúz ló minden valószínűség szerint a tarpán, Sorraia és a berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az andalúzt elfogadják a Lusitáno fajtájában, de fordítva nem. Európa kedvence lovaként tartották számon, és előszeretettel használták a lovas iskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik. A tenyésztés központja Jerez de la Frontera
, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult meg.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondható gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajtára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos, jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivéréhez viszonyítva. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemei mandula formájúak, homloka széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős. Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga, régen akadt tarka is az Andalúzok között. Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is felfedezhető benne. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.
Saját szöveg, ne másold!!!
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
